Gavallér-csapda

Holle anyó megrázta... De gyönyörű!!

Megbántottam, akit előbb-utóbb szeretni lett volna jó, s visszakapni azt a ragaszkodást, amit már rég adhattam valakinek. Levelezésünk gerincének gondolatait irodalmi köntösbe csomagoltam (nem is kellett csomagolni, hiszen ezek a simogatások maguk voltak az irodalom), és idéztem Őt,…

...és a reggelből...Gépek vesznek körül, s legalább olyan sokszor egyéb érdektelenségek, mégis emberképeket őriz a képzeletem. melyeken életléptékű ölelés, dobbanásig fokozott mosolyok, merengés vagy a könnyek karcolják át a múlt visszhangját. Leginkább a merengést…

N e k e dRégóta megfogadtuk (egy pár lelkibarát), hogy nem dőlünk be a hétfők kedvmarasztaló melankóliájának. Mylene Farmer azt énekelte, Je t'aime Mélancolie... Szeretem a melankóliát (is), szeretem az esős napokat, mert mássá változik a város ilyenkor. Elcsendesül - ha épp…

Fekete billen lágy fehérbe,tompa zengők dallamívekíséri a délutántA Nap lapozza kottám,ódon csík a terrakottán,s lábujjhegyen odaáttelt csészében teátkínálsz, invitálsz, hezitálsz -mire vársz? Csak a hangod akarom,s mindened, mit elér karom rajtad,ölelésem, hogy így…

Magam elé képzeltelek, amikor boldog vagy. A boldogság talán az, amikor valaki vár rád valahol. És tudod, hogy egy nap múlva, vagy tíz perc múlva meg is ölelheted, öt percenként elbúcsúzhattok (de csak a puszi kedvéért), és így élhettek, ameddig csak az élet egy emberöltőt…

Talán hazudtuk magunkat, mígúgy nőttünk föl, mint a galaxisCsipetnyi porból lelkünk vétetett, ígyvéltük valónak létünket magunk isKét törzse volt a fáknak,olyan furcsán gravitáltak,mögöttünk a Hold is ikrével tündökölt -ikerholdak mosolyogtak földöntúli…

Lassacskán kikanyarogtunk a kisvárosból, visszafelé Nantes és az épülő, új autópálya irányába. Nem volt nagy a forgalom a kora esti órákban. Az út többször átemelkedett a pálya felett, amiből most még csak a főnyomvonal volt kivehető, a széles, sárgás színű, salakkal…

Már fáradok így a szelekkel vállamona rám nehezedő, lebegő ég alatt.Csak a tücsök bírja éberen a parton,merengve dalolunk, ámul az alkonyatMár kibírhatatlan, mégis édes így a magány,kínzó, taszító a lét, de éhesen falom.Még leküzdhető szenvedély, s paránylépésekkel…

Két napja várok egy - természetesen szőke - hölgy válaszára. Pallavicini Zitát illettem dicsérettel televíziós nyilatkozatát követően, de elkövettem egy nagy hibát. Letegeztem. Az őrgrófnő köreiben valószínűleg ez elég nagy ostobaság. Elkövettem, beleszaladtam a gikszerbe,…

Ma nem szólalok meg, egy picit nem dolgozom... Most olyan lényegtelen az egész. Most valahogy csenevész eltörpüléseknek hatnak a legnagyobb kalandok is. Az élet diktál elmúlásnyi sorokat.Bogi doki egy napon veszítette el "anyukáját", a mostohát, aki életet ölelt a…

Két nappal ezelőtt kezdődött a történet. Tudod te, mennyire nehéz hóesésről szikrázó napsütésben eszmefutni?(2)Senki sem tudja igazán.Kevesen ismerik, honnan jöttünk és hová tartunk. Talán az univerzumból vetettük meg lábunkat a Földön is. Úgy hírlik, amolyan…

 Fáj a táj a számnak,diadalom, a távolba kiáltlak:állni tudtam csendben,de rám számolt a múlt -mégis győztem?Kihúztam késemet már,gyolcsba is tekertem,s most rád állok, örök vesztes,életedtől lélektelen testem   Illusztráció: Diadal a sötétség felett -…

Írta: Sheila Finch - Adaptáció: Landorhegyi Zoltán       - O’Connor atya?      Joe a honolului reptér japán terminálját, a NEXST-2-t fürkészte a hang után. Fáradt volt és elgémberedett a repüléstől – az annyira…

"Részegröptű félisten-madarak, Ti, asturok, columbák és főnixek. Szóljon ma hozzátok szavam, ott fenn a lebegő éter és az univerzum határperemén, segítse utatok Aer, s találjon rátok imádatom, nagy istenek, Venus és Apollo. Rólatok álmodom nap, mint nap, Morpheus segítő…

Szép így a szegénység!Fityiszt mutatva ömlengő érzéseknek,nyugalom ez, egyszerűségSzerzetesi derűvel,rongyokban üres asztalok mögött,hol ha kell sincs helye a búnak,nem bódíthat a más kárán faló világSenki sem látja éhem,s hallhatja ki merengésema falak résén átSzép így…

Kineveztem a hirtelen jött szabimat alkotói szabadságnak.Miközben kiheverek dolgokat - és mosok, ahogy szoktam a munkahét után -, máris azon gondolkodom, hogy osszam be a rám szakadt lehetőségeket ügyesen. Úgysem úgy lesz, ahogy eltervezem.www.youtube.com/watchIgen, már megint az az…

Beidegződésektől menekülök...Nem is tudom, mennyi ideje. Tíz éve csak annyi volt a gond, hogy nem hajoltam utána, ha kiesett a kezemből valami. Megvolt az okom rá. Az IBM-re vezethető vissza. Tisztatérben dolgoztam, szkafanderben - hírbeszámolókból ez az a bevágókép, mikor…

A Renault-k a külváros felé vették az irányt. Felgyorsult a tempó, felvettük a városi közlekedés megszokott nyolcvanas sebességét (valószínűleg gyorsforgalmi lehetett az az út): nem kellett szégyenkezni; most hogy már nem városnézésen jártunk, a buszok gyorsulása egy-egy…

Nem küzdelem ez már, csak lélekvesztett,vértelen vérontás,hajnali barangolás, kimúlás,képtelen képek hívogatása elejtetttükrök jeges szilánkjaiban lépkedve.Csak egy hangtalan zokogásfuldokló világomban,csak rég nem hallott szavakszüntelen ismételgetésea kiborulásig.Nem…

Bele sem merek gondolni, mennyire megizzasztom az őrangyalaimat időnként. Hiszen azt mondják az irgalmaskák - a kis ezoterikus szentfazekakról van szó (mellesleg imádom őket, amennyire csak engedik), és ebben az elnevezésükben ici-picit máris benne van az is, hogy spirituális…

Nagyon szeretném azt csinálni, amit szeretek, fő munkaidőmben. És ez lenne az igazán, amire fel azért jónéhányan dicsekednek, és büszkék magukra rettentően. És jogosan. Kevesen lennének ilyenek? Á, dehogy! De ez valahogy nekem eddig még nem jött össze. Illetve mikor sikerült,…

Nancy Etchemendy-re az FSF magazin hasábjain leltem. 2004-es megjelenésű novellája előtt a Magazine of Fantasy and Science Fiction lapjain „Demolition” (pusztítás) címmel jelent meg írása (a 2001 áprilisi számban), s ez akkor döntőse lett a Bram Stoker-díjnak. Mára már…