N e k e d
Régóta megfogadtuk (egy pár lelkibarát), hogy nem dőlünk be a hétfők kedvmarasztaló melankóliájának. Mylene Farmer azt énekelte, Je t'aime Mélancolie... Szeretem a melankóliát (is), szeretem az esős napokat, mert mássá változik a város ilyenkor. Elcsendesül - ha épp nem hallani az autók kerekeitől felfröcskölt víz sercenéseit. Az emberek nem olyan harsányak (mert sietnek egy száraz helyre), a természet is elhallgat egy percre (vagy egy napra talán), a sikátorok ázott fala is tompítja az érzeteket. Így novemberben, meglehet a tél előjele már ez a csend. Az is itt lesz, hamarosan.
És megköszönni szeretem a leginkább, ha gondolsz rám egy pillanatra. Micsoda látencia! Mindenben szeretni valamit - ez lett volna az eredeti cím, de már megint máshol járt az eszem. Az eszem? Annak talán semmi köze ehhez.
Mosolygós hétfőd legyen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.