Talán hazudtuk magunkat, míg
úgy nőttünk föl, mint a galaxis
Csipetnyi porból lelkünk vétetett, így
véltük valónak létünket magunk is
Két törzse volt a fáknak,
olyan furcsán gravitáltak,
mögöttünk a Hold is ikrével tündökölt -
ikerholdak mosolyogtak földöntúli jövőt
Örökkévalót ígértünk a mának,
testünknek hittük a kőmerev sziklákat,
s Te belém is karcoltad a neved
Szétszóródtam, Élet! Szikrádból ébredek.
(Dunaújváros, 2010. november 17. 11:23)
illustration: "The A.I. - Critic Sepia" by Adam Benton a.k.a kromekat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a.anami 2010.11.17. 21:54:28
a.anami 2010.11.17. 22:21:18
Landor 2010.11.17. 22:25:37
Landor 2010.11.17. 22:50:41
Norr 2010.11.19. 17:29:22
Folyton azt tesszük, bölcs vagy. Addig változunk és elemezzük magunkat, míg a végén rájövünk, hogy sosem voltunk igazak. Mert amik tényleg vagyunk: kősziklák.
Szép kép a kéttörzsű fa, s az ikerképek.
Landor 2010.11.19. 23:52:47
Norr 2010.11.20. 10:45:39