Már fáradok így a szelekkel vállamona rám nehezedő, lebegő ég alatt.Csak a tücsök bírja éberen a parton,merengve dalolunk, ámul az alkonyatMár kibírhatatlan, mégis édes így a magány,kínzó, taszító a lét, de éhesen falom.Még leküzdhető szenvedély, s paránylépésekkel…