Fáj a táj a számnak,
diadalom, a távolba kiáltlak:
állni tudtam csendben,
de rám számolt a múlt -
mégis győztem?
Kihúztam késemet már,
gyolcsba is tekertem,
s most rád állok, örök vesztes,
életedtől lélektelen testem
Illusztráció: Diadal a sötétség felett - Fábián Beáta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.