Fekete billen lágy fehérbe,
tompa zengők dallamíve
kíséri a délutánt
A Nap lapozza kottám,
ódon csík a terrakottán,
s lábujjhegyen odaát
telt csészében teát
kínálsz, invitálsz, hezitálsz -
mire vársz?
Csak a hangod akarom,
s mindened, mit elér karom rajtad,
ölelésem, hogy így akarjad
hajadba fürdetni az arcom
feledtetni minden harcom,
egy csendbe vesző zongorát,
hogy bús dalát ne éljem át.
(Dunaújváros, 2010. november 21. 16:17)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norr 2010.11.26. 16:38:44
Cép:)
Ölellek!
Landor 2010.11.27. 01:57:43
Köfi :-)
Ölel