Ma nem szólalok meg, egy picit nem dolgozom... Most olyan lényegtelen az egész. Most valahogy csenevész eltörpüléseknek hatnak a legnagyobb kalandok is. Az élet diktál elmúlásnyi sorokat.
Bogi doki egy napon veszítette el "anyukáját", a mostohát, aki életet ölelt a hétköznapokba és az ünnepekbe, miközben ereje fogyott az utolsó ölelésben - és kisbabáját. Ketten egy napon. Most inkább nem mondok semmit. Csak meghajolok távolon, és szívem szorítva bámulok kérlelhetetlen hatalmakat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.