Már fáradok így a szelekkel vállamon
a rám nehezedő, lebegő ég alatt.
Csak a tücsök bírja éberen a parton,
merengve dalolunk, ámul az alkonyat
Már kibírhatatlan, mégis édes így a magány,
kínzó, taszító a lét, de éhesen falom.
Még leküzdhető szenvedély, s parány
lépésekkel velem fordul minden, így akarom
Korongon forduló, keserízű örvény,
az élet még mindig megbocsátható.
Csendesen bolyongva a parton - vén
nyugalom ez, hullám-dalú altató.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a.anami 2010.11.17. 22:20:24
Landor 2010.11.17. 22:27:27
Norr 2010.11.19. 17:18:23
És még a szenvedélyt is leküzdöd...ez borzongatóan szép. Teljes.
Landor 2010.11.19. 23:54:47
Norr 2010.11.20. 10:59:41