Beidegződésektől menekülök...

Nem is tudom, mennyi ideje. Tíz éve csak annyi volt a gond, hogy nem hajoltam utána, ha kiesett a kezemből valami. Megvolt az okom rá. Az IBM-re vezethető vissza. Tisztatérben dolgoztam, szkafanderben - hírbeszámolókból ez az a bevágókép, mikor üvegfalak mögött fehér ruhás emberek (fejfedővel, gumikesztyűben) matatnak apró-pici dolgokat. Szabálya volt a helynek. Számítógép merevlemezeket raktak össze - én karbantartottam a robotokat és az operátorok lelki életét -, amely körülmények miatt állandó ellenségeink a szálló por és az elektrosztatikus kisülések lehettek leginkább. Kismérvű helyváltoztatáshoz csakis a gurulószékeken ülve maradhattunk, a tisztatérben tilos volt a rohanás, Nürnbergben készült különleges papírra lehetett csak jegyzetelni kizárólag ide használható rost-tollakkal, és a leesett tárgyak a térdünk alatt már "mocsárba" kerültek. Mert a függőleges légoszlopok oda, a padlószint közelébe kényszerítették a porszemeket. Máshol - feljebb - egy köbméternyi levegőben mindössze 100 porszem keringhetett. (Ilyenek a szilícium mikrokristályok, s az emberi bőrdarabok, melyeket a testünk - különleges téroptikával jól látható - csak úgy prüszköl le magáról.) Persze ezek voltak a leírt szabályok, mi meg a 45 fokos rámpán kerekes-székes rapid-versenyeket rendeztünk. Nem részletezném tovább, mert még véleményed alakulhat rólam. Ettől még kiválóak az IBM-termékek.

Szombaton randim volt. Úgy néz ki, most már havonta kiérdemlek legalább egyet. Hú, mi szar leírni. Havonta egy nagycsalódás bőven elegendő. Egy hónapja Pakson, most Dunaújvárosban. Az a fixa ideám, hogy kiállításra hívva egy hölgyet, méltóan színvonalas programja lehet ez mindkettőnknek. Nem beszélve arról, hogy ez nálam már egy beidegzett próba is. Tényleg mennyire tűri a művészeteket, és van-e véleménye róluk? Mert ha van, rólam is lehet, és így fogadom őt el igazán.

Nagy arcért nem megyek a szomszédba. Lehet annak valami jelzés-értéke, hogy a randi előtt egy órával telefont kaptam egy ismerkedős oldalról, hogy valaki szívesen szeretne? Mert ott látott, meg a számom is. Én megköszöntem, és ő is, hogy megbocsájtok a zavarásáért. Persze azonnal átvizsgáltam a napi horoszkópomat, hogy most mi van. Ilyen csúcsforgalmam már rég volt a lelki- és nemiéletem környékén.

Az szerintem kapufa volt, hogy azt mondtam M-nek, ne öltözzön (na nem fel, csak ki), mert manapság már nem szokás - itt a kisvárosban legalábbis nem. Ám ez az ünnepélyes megnyitó furcsamód hemzsegett a kiöltözött emberektől, zzzz...

Én topi voltam, a lány csinos - ámbátor a képéhez a legkevésbé sem hasonlított (sajnos - ez már beidegzett szokás lesz a későbbiekben is? na igen, mire valók a tíz esztendős fénykép-albumok!) Mondják okos emberek, hogy ha elkezdesz hasonlítani az útlevél képedhez, jobb, ha végrendeletet fogalmazol, de az az érzésem, ez az eset most nem ilyen volt. Bementünk, fitymáltuk Cyránski Mária szobrait és kisplasztikáit (mellesleg nekem tetszettek), az aktoknál elidőztünk azok életszerűségét taglalva (szimpatikus volt a téma, pláne a lány által kezdeményezett összehasonlítások okán, mármint hogy van-e különbség közte és az aktok között, és majdnem villantott). Aztán ugyanazzal a lendülettel, ahogy befutottunk, távoztunk. Hát ennyit az állandó jelenlétemről a helyi művészeti rendezvényeken, hogy állandóan jelen legyek a szemek előtt, hogy mindig lássanak... Hát hogy leszek így félisten?

Beszélgettünk hazafelé. Feléjük. Az a beidegződésem, hogy ha közvetlen vagyok, közel hajolok valakihez, mit sem törődve a személyes "intim-szférájával", az aurájával. Nem csak topi voltam, szerintem a kabátomat sem mostam ki, mert hiába nem gyújtottam rá egész este, mégis érezni lehetett a múltam. Szóval, szerintem bűzlöttem, pedig a reglapomon erről egy szó sem szerepel. Folyamatos volt a beszélgetés, nem támadt oly fajta különös csend, ami kínos lehet, mégis olyan benyomással búcsúztam, hogy nem lesz folytatás. Mert nem szereti a csokit. Meg engem sem... még ha korai is az illúzió. És azóta sem keresett. Hát majd begyógyul ő is a többi emlékem közé.

Most lesz az első éjszakás napom. Beidegződésem, hogy csukott szemmel pihenek, és hallgatom az indulás előtt a csendet, meg a riasztásra állított tévét. Aztán ébresztő!

www.youtube.com/watch

Jó éjszakát!