Lassacskán kikanyarogtunk a kisvárosból, visszafelé Nantes és az épülő, új autópálya irányába. Nem volt nagy a forgalom a kora esti órákban. Az út többször átemelkedett a pálya felett, amiből most még csak a főnyomvonal volt kivehető, a széles, sárgás színű, salakkal telehordott csík, melyen éjjel-nappal dolgoztak a franciák. Az idő pénz, a pénz idő - mondja a közismert szólás, s a piaci társadalom e szférája is a népszerű fogalomhoz híven cselekedett - éjjel, ha kellett, óriási reflektorok fényében folyt a munka - a leállás hatalmas pénzveszteséget jelenthetett.
Azóta is próbálom magamnak megmagyarázni, hogy a közel két napnak, különösebb pihenés nélkül, s ennyi programmal iszonyatosan fárasztónak kellett volna lennie. Kellett volna, mert este felé már megint nem voltunk egy cseppet sem elcsigázottak. Talán a rengeteg újdonság, az élmény, talán az első nyugat-európai út izgalmai, a gyönyörű vidék, a Loire-menti táj, nem hagyták az embert igazán nyugton.
Egy ideig Nantes felé tartott Ives Peugeot-ja. Reménykedtünk is talán abban, hogy megismerjük az igazi nagyvárosi életet, de aztán lekanyarodtunk a főútvonalról, be egy gyönyörű erdőbe, s nyugodtan mondhatom, nem volt időnk csalatkozni a tapasztaltakban.
Csodálatos, kihaltnak tűnő vidék, az est természeti hangjainak tobzódásával. Egy erdő a kisváros melletti domb vonulaton, s az egyik parkszerű tisztáson néhány elbűvölő, boltíves megoldásokkal tarkított, alpesi tetős, nem is túl apró házikó. Kezdetben nem is tudtuk Voyával értékelni, milyen hálás dolog lenne egy ilyen környezetben leélni az életünket. Mármint, hogy ő az övét, én meg az enyémet. Meg kellett szokni az egészet. Egy nap alatt ilyen közel kerülni a "paradicsomhoz".
A kocsi beállt egy rendkívül ápolt hatású kertbe, elgurult két hatalmas családi ház között, s a házak mögött egy festői szakadék (vagy szirtnek mondják talán) szélén hirtelen manőverrel befordult a Piffard család hátsó garázsajtajához. Megérkeztünk. Jeanie előrement, kinyitotta a széles faajtót, Ives pedig bezümmögött a belső helyiségbe, egy bájos kis Citroen, és egy még elbűvölőbb Range Rover mellé. Na tessék - jegyeztem meg magamban -, méghogy nem kell ehhez rengeteg pénz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.