Gavallér-csapda

 Úgy üvölt a  csend  a tükörszobában!Rúzs a polcon, hajnali fényre kelÉjfél óta hallgatlak az ágyban,Gondolatomra szendergésed felelIllatnyi ruhák, könnyű leplekÁrnyékra árnyék - Most légy a párom!Szendergő testek, fekszem veletekÁlmunkra vetkőztünk éjféli…

Nekem is van egy ismerősöm. Hölgyismerős. Múzsám volt - nagyon régen. Mert hogy akkor átnézett rajtam, észre sem vette a rajongásom (még az isiben). Ma már szóba állunk. Míg a mai napig különlegesnek tartom őt, most már én is különleges vagyok a számára. Barátok…

Leginkább az a tudat tölt el örömmel, hogy mindig úgy tűnök külsőre, mint aki ép talpra állt, miközben akkor vagyok pofára esve a leginkább. Az életem folyamatos talpra állások sorozatával telik, már nem érzem kezem-lábam… Furcsán gravitálok.Bár reggel - egy…

Szerettünk szenvedéllyel...  Ő is itt - mellette fekszemVirág-paplanbanMámorba rekedtenEgyütt álmodunk a Kertben.A tavasz bódult leheletébe isszukBe magunk, kehelynyi cseppekbeDombillatot fogunk, kortyolatnyi csendbeAléltanLángolunk nyomorunkTüzénA kísértést szerettük…

...Későre járt már az idő, mikor befutottunk tíz percre München vasútállomására. Itt talán annyi megfigyelnivalóm akadt, hogy az N.Sz.K.-ban a vonatok peronjához már csak jeggyel rendelkezőket engednek -(1985)-, mást nem nagyon: legalábbis erre mertem következtetni az állomás…

Kiváncsiskodtam, hogy blogom címét ne lengje be a plágium árny-szelleme. Google keresőbe tettem a szó-összetételt, és pechemre pont a blog.hu felületén leltem fel egy 2005-ös bejegyzést. Pechem is volt, de mellesleg egy hallatlanul érdekes cikkre leltem, amiből majd idézni…

Téged mikor szólított utoljára neveden a párod, kedvesed, hitvesed? Ugye milyen kedves tud lenni a cica, édes, drágám, cuncóka, kicsim, a nyuszifül, és hasonló becézés? És nem mindegy az sem persze, mennyi ismeretség után hangzik el a kedves szó... De gondoltál rá, hogy a párod…

Talán Annamarinak írtam első versemet. Nem tudom, rég volt. Egy biztos, egy álomvilágban lebegtem. S ha irodalommal foglalkozom, máig ambivalens világok határán járok, valahol a szecesszió és a modern kor között alkotok. Nagyon szerettem volna különlegesnek maradnom - még ha…

Szólítottál, halkan mondtad nevemÉn megfogtam, s kezembe vettem kezedÉn csak néztelek kábultan,S te mosolyogtál, csak mosolyogtálKönnyes csókom utánTe virágra vágytál,Amint hozzám simultál,Én véremet adtamAztán magadhoz vontál,S én belehaltam ismeretlen szerző nyomán -…

CouchetteAzt hiszem, így hívják ezt a kocsiformát, ami gyakorlatilag a mai hálókocsi elnevezésnek felel meg. Itt, Magyarországon. A határ előtt szóltak a vezetőink, hogy Bécsben egy átszállás miatt kell várnunk keveset, mert ilyen hálókocsikban fogunk továbbutazni, az NSzK-n…

"Na hát, nagy nehezen, de hozzálátok egy naplóféle megírásához..." Ezzel a mondattal nyitottam meg jegyzeteimet 1985-ben, egy meglehetősen csodálatos utazást megörökítendő. Azóta is bármikor kinyitom azt a füzetet - mert van úgy, hogy a múltban élek -, akkor egy héten…

Ha unatkozom (évtizedek óta nem volt ilyen), s magam vagyok, évekké dagadnak a napok. Ez az egyik megoldás a percnyi nappalokra. Lassítani kell, s talán így lesz jó. Ne rohanjon az idő, ne múljanak percek alatt el a napok! Ne legyen még Karácsony, állítsuk meg az időt egy perccel…

Egyszerűen fáj a kezem. Belefeledkezem olykor az írásba, sokszor kézzel írok, s ilyenkor pillanatokra azt is elfeledem, hogy... De tudod! Fáj a kezem. A bal csuklóm. Megerőltettem a múlt héten, aztán szabira jöttem, s csak azzal telnek az első napjaim, hogy gyógyítom magam. Ámbátor…

Figyelted már magad, pár igazán jó gondolat előtt, milyen szusszanó, vibráló csendben vagy? Szólhat ez a csend mindenről. Lehet, a csend csak a csókra várás pillanata. A múzsától - hogy jönne már. Lehet a polipkarú nappalok visszahúzó ereje a mozdulatlanságba. A csend…