Leginkább az a tudat tölt el örömmel, hogy mindig úgy tűnök külsőre, mint aki ép talpra állt, miközben akkor vagyok pofára esve a leginkább. Az életem folyamatos talpra állások sorozatával telik, már nem érzem kezem-lábam… Furcsán gravitálok.
Bár reggel - egy ˝kellemes˝ ízületi gyulladásnak betudhatón - a kezemet pont igen és nagyon. Éreztem. Aztán bekövetkezett, amit nem akartam, hogy jöjjön. De elegem lett belőle a közel egy hét alatt: Medrol 16 mg/nap... Ennyivel indítok. Remélem elég a szerem a kúrára. Tavaszról maradt, és nem gondoltam, hogy idén még használni kell.
De most jól vagyok.
Pont ott vagy, ahova hívtalak. Pont azt látod, amit szerettem volna, hogy láss, és ehhez nem szemek kellenek.
Most megölellek, igazi patagialis longus izom-erővel.
Ilyen üzenetektől ne lennék jól? Bogi doki küldte. Még nem is tudom, mit válaszolok, alszom egyet rá. Ani doki fáradt volt, mint általában a főorvosok (és orvosok) manapság, de szívesen fogadta verseimet. Gondolom, mit gondolhatott. Na mindegy.
Émi kedden vár, Luca hezitál, Méri meg rögtön akar... na, ha hagynám magam. Ez most elég sejtelmes így, de majd fényt derítek idővel a megoldás kulcsára is. Lelki segítőm pedig eltűnt a perifériáról...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.