Gavallér-csapda

Belépés csakis múzsáknak! Időket helyezek párhuzamba. Napló a múltból, s a jelenből - aztán majd a jövőből. Mert keresem a színeket. Árnyalatokat a hétköznapok, s nem egyszer az irodalom párhuzamában. S keresek valakit... Téged, hogy olvass... Talán majd látlak még.

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Friss topikok

  • Landor: Szia Norci, épp a Duna-korzón cseréltünk erről véleményt áhított első könyvem szerkesztőjével, Ber... (2011.05.29. 17:59) Csak kicsit bánom
  • Landor: Angel, nagyon kedves vagy, hogy olvasol. Szívesen várom kérdéseid a harmax@euromail.hu címre, aho... (2011.03.12. 08:25) Megígértem magamnak
  • Landor: Kedves Vali, levélben, telefonon vagy skype-on térjünk erre a kérdésre vissza. Küldtem egy üzenet... (2011.01.28. 15:46) Novum levél
  • Landor: Hi-hi :-) (2011.01.28. 07:45) Modern Mephisto-féle
  • Landor: Köcce - mint máskor is :-) Ölellek! (2011.01.28. 07:45) Nem aludtam

2010.09.22. 23:11 Landor

Volt egy ÉletAllergia is...

Figyelted már magad, pár igazán jó gondolat előtt, milyen szusszanó, vibráló csendben vagy? Szólhat ez a csend mindenről. Lehet, a csend csak a csókra várás pillanata. A múzsától - hogy jönne már. Lehet a polipkarú nappalok visszahúzó ereje a mozdulatlanságba. A csend kivár. Mosolygó beletörődéssel és alázattal nézi álmod, amit tested követelt magának több évnyi alvatlanság után. A napi három órák nem elegek. Kelni belőlük gyötrelem, s az összekuszált nappalok vámpír módjára szipolyozzák el az életerőt. PlatinAllergia (tudod, ahogy egy platinagömbben kell élned minden órád) vagy ÉletAllergia… Nevezhetjük akárhogy. Nem kellemes. Nem jó rád ez így.

Aztán egyszer csak kipattan az isteni szikra… Na, azt a csendet imádtam én! De már súlya van a csendnek. A percek ugyan nem felednek isteni képeket vetíteni magad elé, mégis… Ha nap mint nap csak saját kanalad csészékhez csörrenése bontja meg a múlhatatlanság hálóját, amint magadnak főzött kávéval nyugtatod a reggeleid, és lopod vissza a nappaloktól, amit elvettek… az életkedvet: mégiscsak a szikra kell ide! A lehetőség szikrája, ami semmibe tudja venni az ösztönfogyásokat az élettől.

Mert ott van valaki, egy vívódó Más. Tükörfogyás a gyógyír, hisz az üvegszeletek úgyis csak ismerős képpel várnak. Ha a tükörtárban nem tetszik a portéka, csak magadat okolhatod. Hát legyenek kevesek… Zúzzunk tükröket, vagy cseréljünk múltat napsütéses reggelekre. Mosolyogjuk szét a holnapokat! Botránkoztassuk meg a szomorú világot!

Míg a magad esetlenségeit látod, annyira sem különbözhetünk, hogy ne lennének ebben is sorsbarátok. Őket is magadba zárod. Adjunk esélyt a mának! Számítok Rád! Látlak.

 

az "egy gondolat"-ikon az AMF (Amatőr Művészek Fóruma) szellemi tulajdona

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://gavaller-csapda.blog.hu/api/trackback/id/2316639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása