Szerettünk szenvedéllyel...

Ő is itt - mellette fekszem
Virág-paplanban
Mámorba rekedten
Együtt álmodunk a Kertben.
A tavasz bódult leheletébe isszuk
Be magunk, kehelynyi cseppekbe
Dombillatot fogunk, kortyolatnyi csendbe
Aléltan
Lángolunk nyomorunk
Tüzén

A kísértést szerettük szenvedéllyel...

 

Ő itt mellettem
Most már bár ne lenne
Mezitlen égeti a fénybe
Bőrünk káprázatát -
Az orgonák hangját
A lantok fájó nyugalmát, lám így
Keveredik emlékbe este -
A homály ma a fények kegyeltje.
Már senki ne keresse
Helyemen a megnyugvást,
Hangok helyén látomást
Sivatagnyi sugárzó szélre, s
Hideggé
Szürkülő
Szerelemre

Üres terek
Monoton moraján,
Virágzó Kertünk
Ostoba nyugalmán
Osztozunk Almán - kapván
Képeket kergetve...

Szerettük a szenvedélyt,
Csend-törő sikollyal
Kergettük a kéjt, mígnem
Haldokló természetünk
Törte szét az éjt -

Szerettünk, szenvedtünk,
Véget ért.

John Foxx nyomán - Photo: Bob Metternich