Egyszerűen fáj a kezem. Belefeledkezem olykor az írásba, sokszor kézzel írok, s ilyenkor pillanatokra azt is elfeledem, hogy... De tudod! Fáj a kezem. A bal csuklóm. Megerőltettem a múlt héten, aztán szabira jöttem, s csak azzal telnek az első napjaim, hogy gyógyítom magam. Ámbátor már gyógyítanak is. A kedvenc "doktornénim" estére megküldte a javaslatait. Örömmel vettem. Nem a kezemnek, de a lelkemnek kiváló volt.
Mert ma még senki sem kérdezte, hogy vagyok. Nem mentséget keresek, csak szeretném tisztázni a helyzetet. Egyedül ülök itthon, már évszázadok óta. És sosem érek rá. Semmire, senkire... Mégis, hogy mivel telnek el a napok? Néha magam sem tudom. De ez is eltelt. S én itt vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.