Kiváncsiskodtam, hogy blogom címét ne lengje be a plágium árny-szelleme. Google keresőbe tettem a szó-összetételt, és pechemre pont a blog.hu felületén leltem fel egy 2005-ös bejegyzést. Pechem is volt, de mellesleg egy hallatlanul érdekes cikkre leltem, amiből majd idézni fogok.
Mentségemre legyen szólva, részemről saját ötletnek tűnt a cím - egy időközben készülő történetem címe is lesz egyúttal. Egyenlőre tántoríthatatlan vagyok. De azért itt a részlet a bejegyzésből:
A gavallér-csapda
Egy 10 rugós bor, szégyen-gyalázat, de kitűnő glóriapótlék. A borász nevét és a teljes szortimentet dicsfényként ragyogja be. És paradox módon az arcátlanul árazott bor (hacsak nem került görény az erjesztőkádba) garantáltan el is kel. Erre is van egy teóriám. Természetesen mindig lesznek újgazdagok, akiknek csak az árcédula számít. De mi, halandó kis pockok is hajlamosak vagyunk elragadtatni magunkat. Kamaszkoromban olvastam egy cikket az IPM-ben, amelyben egy illatszergyár (talán a Revlon) főnökét arról kérdezték, hogy van-e alapja annak a mendemondának miszerint a cég 4 dolláros és 25 dolláros kölnije között az egyetlen különbség a csomagolás. A számomra azóta is felejthetetlen válasz így hangzott: "Ha a barátnője születésnapjára akarna egy kölnit venni, melyiket választaná: a 4 dollárosat vagy a 25 dollárosat?" Ez az érvelés gond nélkül adaptálható a borokra is a barátnő születésnapja helyére a drága doktor urat, a rettegett ügyintézőt, a külföldi üzleti partnert vagy a saját születésnapunkat helyettesítve.
forrás: alkoholista.blog.hu/2005/11/03/az_arcatlanul_arazott_borok_foruma
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.