Napok óta böngészem a helyi ingyenlapokat - a Metrot, a Brent & Kilburn Times-t és a London Evening Standard-et - témát keresve. Megtorpantam Angyalka, s ezt észre is vehetted tavasz óta! Ha ennyi idő alatt nem lehet, akkor valamit nagyon jól csinálhattam. Mert szólni, nem szóltál a folytatást várva.
Gondoltam Rád azóta többször is - naponta persze nem, megzakkanva azért nem vagyok, de - hetente legalább kétszer-háromszor. Sosem tudom, hol keresselek, de erről írtam is tavaly nyáron. Eszemben jártál október 2-án is, a napotokon, az Őrangyalok napján, és kívántam is egyet. Úgyhogy Angyalka, a kívánság az kívánság. Tessék leülni, és - ha nem is tollat ragadni, de - billentyűzetet keríteni a kezed ügyébe! A legszívesebben most diktálnék, mert lusta lettem, de kitalálhatnál magad is valami frappánsat az elmúlt fél évról.
Sok mindent nem is lehet erről írni. Miközben már-már a budapesti életről kezdtem gondolkodni, szinte fel se fogtam, olyan gyorsan Londonban találtam magam. Lejárt munkaszerződés, kitörésvágy és a jövőbe szövögetett vágyak egyaránt közrejátszhattak - virágszálam kijövetele mégis késlekedik... Előörsként azért kijöttem, ez már biztos. Az otthoniakért - még ha kimondva-kimondatlanul rá sem szorulnak (pedig persze, hogy igen) - aggódom, mert van miért. Megtorpanások és félálomhoz hasonlatos kószálások az elmúlt hónapok mérlege. Minden olyan, mint egy megállás, és hirtelen visszafordulva falnak-, embereknek-, autóknak- vagy kiskutyáknak rohanás. Mondjuk utóbbi esetben nem megtorpanásról, inkább megbotlásról és ijedt tekintetekről beszélhetünk. Most körbevesz a forgatag, de még nem igazán találtam meg a helyem.
Nagyon tétlenül azért nem ülök a babérjaimon. Novella-terveim születtek - valaki tényleg megírhatná helyettem (de azért lassan itt lesz az ideje láthatóvá tenni a kidolgozott eredményeket)! És pár vers után ezúttal visszatértem a könyvismertetők területére is.
Időről-időre böngészem a helyi ingyenlapokat, és szerencsére már ötletet is kaptam: Carol Ann Duffy új verses kötetéről beszélhettem, melyet aztán elfogadott közlésre a Comitatus folyóirat, és javított változata hamarosan olvasható lesz másik blogomban, az Aesthetica Universitasban.
Néha kicsit dolgozom, kicsit feszült vagyok, s így telnek a napok itt, Anglia szívében. Nem kaptam ma telefont, éjszaka nem lesz munkám. Nem jó így, elvesztegetettnek tűnik, de egy éjszakát ma újra megtorpanhatok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.