Szerettünk szenvedéllyel...
Ő is itt - mellette fekszem
Virág-paplanban
Mámorba rekedten
Együtt álmodunk a Kertben.
A tavasz bódult leheletébe isszuk
Be magunk, kehelynyi cseppekbe
Dombillatot fogunk, kortyolatnyi csendbe
Aléltan
Lángolunk nyomorunk
Tüzén
A kísértést szerettük szenvedéllyel...
Ő itt mellettem
Most már bár ne lenne
Mezitlen égeti a fénybe
Bőrünk káprázatát -
Az orgonák hangját
A lantok fájó nyugalmát, lám így
Keveredik emlékbe este -
A homály ma a fények kegyeltje.
Már senki ne keresse
Helyemen a megnyugvást,
Hangok helyén látomást
Sivatagnyi sugárzó szélre, s
Hideggé
Szürkülő
Szerelemre
Üres terek
Monoton moraján,
Virágzó Kertünk
Ostoba nyugalmán
Osztozunk Almán - kapván
Képeket kergetve...
Szerettük a szenvedélyt,
Csend-törő sikollyal
Kergettük a kéjt, mígnem
Haldokló természetünk
Törte szét az éjt -
Szerettünk, szenvedtünk,
Véget ért.
John Foxx nyomán - Photo: Bob Metternich
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norr 2010.09.25. 11:58:53
Futottál már dombról lefelé, egyre sebesebben, mikor már tudtad, nem állhatsz meg?! A lábaid nem érezted, repültél, nevettél, s szabad volt a végtelen?! Ez Az Élet. Ki kell inni minden cseppjét.
Puszillak!
Landor 2010.09.25. 18:46:14
Norr 2010.09.26. 00:50:14
Landor 2010.09.26. 09:03:59
Örültem Neked! :-)