Ha nehéz kő lennék
gondjaim hegyének oldalán, ugye
elkapnál, ha zuhanok?
Ha törékeny virág lennék, ugye
letörnél, s illatom őriznéd
még akkor is, ha meghalok?
Ha bíborló betű lennék
egy naptár szürke oldalán, ugye
te sem ünnepelnél,
ha nem muszáj?
S ha egyszerűen csak boldog lennék
úgy igazán, ugye
Te lennél a legszebb nekem,
s alig várnád, hogy rám találj?
(Dunaújváros, 1990. június 4. 22:50)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.