Már fáradok így a szelekkel vállamon
a rám nehezedő, lebegő ég alatt.
Csak a tücsök bírja éberen a parton,
merengve dalolunk, ámul az alkonyat

Már kibírhatatlan, mégis édes így a magány,
kínzó, taszító a lét, de éhesen falom.
Még leküzdhető szenvedély, s parány
lépésekkel velem fordul minden, így akarom

Korongon forduló, keserízű örvény,
az élet még mindig megbocsátható.
Csendesen bolyongva a parton - vén
nyugalom ez, hullám-dalú altató.