az alkalom szült, akár a tolvajt,
mert alkalmam volt, s most tolvaj lehetek,
ricsaj nélküli éjemből saját álmom rejtem
mélyre, meddig húnyt szempillám sem ér

megalkuvó lettem, álmom gyilkosa
jószerével nem mentem semmire, sehova
az éjt gyújtottam nappallá titkon:
csak magamnak akartam a jót,
másnak mindent tiltón

alkalmam volt mindent magamnak akarni -
mennyire nincs kedvem mindezt kitakarni!
a kora őszi szél már csak krónikásom,
fénytelen lettem, magamat alázom

igen, a képen egy tolvaj kacsa, ha már kérdezed