Gavallér-csapda

Állapodjunk meg annyiban, hogy nem szántam ilyen hosszúnak a távollétem. Egészen egyszerűen mégis valahogy bekebeleztek a hétköznapok, és várhatóan jó ideig nem lesz ez máshogy később sem. Mégis valamit ki kellett találnom, mert ahogy Tündérkének is mondtam, néha írnom (kellene) pár mondatot, mert hiába a hallgatás, csak benn rekednek szavak. Annyira persze azért nem fenyeget a Damoklész kardja, hiszen úgy tűnik, februártól - talán - folyamatos fordítási megbízásaim is lesznek. Nem köszönömért, nem próbafordítások - amelyekkel végülis a január elment: szerszámgép leírás egy brazil gyártó berendezéséről, PR sajtóközlemény a Lexus legújabb hibrid járművéhez, ilyenek -, hanem megbízások pénzért.

A januárban kézhez kapott 78ezer után (3 műszakos, kemény fizikai munka elismeréseként szánalmas, nagyon dühít, mégha a december rövidebb munkahónapnak is számít, fizetetlen ünnepnapokkal), már jóformán minden érdekel, amiből fenntartható vagyok - meg hát miből lesz nyárra új autó? Jó, ez vicc volt.

Tavasz végére már kellene! Így meg csak bárautóra fog telleni...

Szóval és tettel írogatok. Ezúttal műszaki szövegekkel szétrongyolva a notebookom tesztatúráját. Írok napközben, és jegyzetelek, szótárazok az éjszakai műszakokban - akkor leginkább azért, hogy főként el ne aludjak idő előtt. Említettem is reggel Anikó papának (na, ez meg Enter papa kelekótyasága, mert mindenkit papáz, aztán rajtunk marad a hülyesége), szóval megjegyeztem neki, hogy nem igazán veszem jó szemmel a reggeli repdesését - ugyanis konkrétan szaladva repülni láttam öt után fél perccel, fél hatkor (ja az nem fél perc, na hagyjuk, fáradok), mert az, amit csinál, az élettanilag magyarázhatatlan az éjszakai műszak azon periódusában, vagyis illogikus, és utánozhatatlan, és az most nem jó. Mert álmos voltam. Ne repdessen, ennyi, enter!

Visszatérve az éjszakai magán elfoglaltságra a gyári műszakban, átnéztem a tavaly készített Gumiabroncs Terminológiai Jegyzékemet (angol-magyar gyártástechnológiai szójegyzék). Igencsak műszaki önmagam adtam. Tudok ám olyant is!

Belt : öv

(szíj, szalag) Legtöbbször a futófelület és a karkasz között lévő fémszövetréteg. Az öv növeli az abroncs szilárdságát, és csillapítja az út felületi egyenetlenségéből adódó ütéseket.

A szövet szálai acélból, üvegszálból, aramidból vagy egyéb anyagból készülnek.

Azonnal meg kell jegyeznem, hogy sokan úgy képzeljük - én is így tettem, mielőtt le nem vizsgáztam volna ebből a szakelméletből -, hogy a gumiabroncs úgy készül, hogy végy hozzá egy gumigolyót, terítsd szét, mint egy tésztát, csinálj belőle lufiszerűséget, aztán formában égesd ki, és ott van, ni. Hát nem! Hirtelenjében nem is vállalkoznék annak a megszámolására, mennyi összetevője van az abroncsnak - még csak az sem mindegy, személyautóé vagy valami nagy dög monstrumé -, és ezek az általában vett lapgumik (vagy gumival összedolgozott merevítő anyagok) kerülnek rétegesen egymás fölé, valamint az oldalgumival kiegészítve azon peremgyűrű köré - ami a kocsi kerekére kapaszkodik -, amelyek a legvégén egy gumiabroncsot adnak ki. Ezen összetevők egyike az öv, ami valahol a futófelület alatti rétegekben helyezkedik el. A végtelenségig leegyszerűsítve talán így lehetne pár mondatban bevezetni a könyvnyi tudást, ami a gumigyártásra vonatkozna.

Belt Edge Cushion : övszegély párna

A karkasz és az öv között elhelyezkedő gumiréteg, ami csökkenti az övszegélyre ható nyomatékot. Az övszegély párna profilját előírás határozza meg.

Belt Edge Strip / Tape : övszegély elválasztó szalag

A teherautó / busz radiál (TBR) abroncsokban a második és harmadik öv között elhelyezkedő gumiréteg, ami biztosítja az abroncs alakját azáltal, hogy megakadályozza a harmadik öv szegélyének a második övre hajlását. Egyes esetekben az övszegély elválasztó szalag csökkenti az övszegélyen ébredő nyíró feszültséget.

Szintén használatos UHPT abroncsokban, H-kategória felett.

Belt Separation : öv elválasztódás

Az a jelenség, amikor az övek közötti tapadás leromlik, és az övek elválnak egymástól.

Reinforcement Belt : erősítő öv

A futófelület és a JLB alatt helyezkedik el, fémszálas szerkezete nagy stabilitást ad az abroncsnak - a gumiabroncsot érő terhelés megosztásában segít...

b l a b l a b l a b l a...

Gyakran nem tudom a műszaki énemtől elvonatkoztatni magam, de még gyakrabban ébred fel bennem a kisördög, hogy akár angol szótárazás közben is, ismerősnek vélt kifejezések után kezdjek kutakodni.

Nem volt az sem véletlen, hogy a Chastity Belt kifejezés beugrott, hiszen az erényöv kapcsán számos felfedezésre tehettek szert az érdeklődők, akik megtekintették (vagy hallottak róla) a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tavaly október 24-ig nyitva tartó tárlatát.

Témát ugrottam ám, ha figyeled, nem is kicsikécskét...

Sokszor hitelességet is mellőző legendái vannak ennek az eszköznek. Anélkül, hogy részletesen beleártanám magam a kutatók munkájába, megállapítható, hogy leginkább az egykori múzeumok által a keresztes háborúkig visszavetített történetből nemhogy a fele, de még a negyede sem igaz annak, hogy a kora középkori erkölcs leginkább felsőnemesi körökben ilyetén gátját szabta volna a női szabadságnak (ami természetesen nem is igazán létezett, és főként azért említek tehetősebb köröket, mert ki más lehetett volna az a szánalmas, szerencsétlen és ostoba férfi, és még tűrtőztettem magam, akinek ideje lett volna ilyenen gondolkodni, míg csatába ment bulizni, csajozni, s közben a hitvesnek mindent megtiltott otthon).

Lehetne sorolni kora-középkori szerzőket, például a XIV.-XVI. század irodalmi nagyjait, Rabelais-t, Chaucert vagy leginkább Giovanni Boccaccio-t, akiknek a műveiben egy betűnyi utalás sem történik az erényövre. Visszavetítések, torzítások és hamisítások révén hozták párhuzamba a XVIII. századi kollektorok - jöjjön az a látogató és ámuljon, szörnyülködjön - páldául Medici Katalint a firenzei övvel, amiről mikor 1996-ban kiderült, hogy hamisítvány, a British Museum azonnal eltávolította a kiállított tárgyak közül.

Egy kedves kollégám rótt meg, és intett aggodalommal a minap, hogy a múzeumok viselkedését, cselekedeteit, hozzáállását bizonyos témakörökben inkább ne nagyon ecsetelgessem, mert nem tudni, milyen köröket sértek meg vele, és nyúlok valami nagyon nyúlós és ragadós masszába - akár a korábbi korokat fírtatom, a gyarmatosítás körüli hercehurcákat, akár csak a II. Világháború utáni áldatlan és kusza tulajdonviszonyokat bizonyos műtárgyak tekintetében. Hagyom is az egészet...

De minden legenda, ha úgy hozza a sors, és a kegyetlen vagy szánalomra méltó emberi elme, egyszer megvalósul. A XVIII. századtól, ha nem is széleskörben, de mégis elterjedt az eszköz, megakadályozandó akár a puritán vallás által mélyen elítélt maszturbációt is. Máig létezik - immáron férfiak számára is kifejlesztett darabokkal -, persze időközben módosult felhasználási elképzelések mellett.

Azonban mindig elgondolkodom: valójában eszközök és tiltások kellenek ahhoz, hogy a hűség és emberhez méltó gondolkodás megmaradjon? Egyáltalán mi az, amit mára emberinek lehetne minősíteni?