Olykor még máig gondolkodom hasonlókon. Te jó Ég! Most leltem meg Ildikó utolsó és egyetlen versét HOZZÁM...
PILLANATNYI TAVASZ
Mily furcsa érzés,
Mit érzek én
Mely oly régóta itt ég
Szívem rejtekén.
Magamtól kérdezem:
Mi történt velem?
Hiányzol. Mindenütt kereslek,
Ha nem vagy velem.
Mint megannyi ember,
Úgy éltem én,
A mindennapok
Hullámzó tengerén.
S aztán Te jöttél,
Kezed nyújtottad felém,
S mint riadt madár,
Elfogadtam én.
Csak egy pillanatnyi tavasz,
Így is jó veled,
De tudom, hogy egyszer
Mégis elveszítelek.
/Dújv., 1992. november - B.Ildás/
És én így találtam válaszolni:
ELSŐ NAP
Illatoddal keltett a reggel,
Illatod dal,
Kell a tett, az ébredés:
Szép a reggel, szép a reggel
Dunaújváros, 1992. november 30. 21:48
Hát ennyire tellett. Aztán tizenöt évig nem írtam semmit...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norr 2010.10.30. 15:37:23
(mellesleg mi van már 2 hete az AMF-fel, Neked sem működik?!)
Landor 2010.10.31. 00:01:58
(Az AMF működik nálam, publikálni és olvasni is tudtam az elmúlt két hétben. Mellesleg kéretlen szitkokkal halmoztalak el "Az átok csókja" című, régebbi versednél. Sőt, ahogy most nézem, július 3-i publikációdhoz valahogy odavonzottam arielt is, 233. olvasóként. Hát az ő hsz-e meg aztán tényleg nyomdafestéket nem tűrő...)
Norr 2010.10.31. 08:59:59
(ez nagyon jó, csak számomra elérhetetlen a felület...)