Ma temetés volt. Hogy lehet egy temetésről írni, ha nem ismerjük a temetettet? Csak annyit tudok, abban reménykedtek, hogy elalszik, csendben. És véget ér. És túl lesznek már rajta, mert elég volt... Elég volt a valamikor szerethető, intelligens mérnökember alkoholizmusba vesző reménytelenkedéseiből. Elég volt a rákból, a még több áttétből, a tudathasadásból, a várakozásból. Elég volt már az elégből is. Annyit tudok, hogy hetek óta miatta nem láthattam Őt - miatta is. Talán csak egy ok volt. De ez természetes. A "mostohája" volt. Ami miatt még nem lenne természetes. Mindenesetre: ma temetés volt. Egy lélek merítkezett száraz porhanyósba, s vitte magával nem létező emlékeimet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.