Gavallér-csapda

Hol is kezdjem? Kutyasétáltatás közben annyi mindenre nem figyel az ember, miközben annyi minden az eszébe jut.

Igen, persze. Először is hogy, "hogy kerülök én ide?". És persze, "ki ez a kutya a póráz végén?". Jó, majd egyszer bemutatom Pucit. Ő egyébként egy szőrös tacskó-szerű kislány kedvenc. Mármint, hogy először két faji hovatartozásában vitatható páros kedvenc pillanatainak szülötte kutyaországból, utána pedig Virágom kedvence lehetett. Máig az. A családi kedvenc, a kiskuttya. És miért vontat? Jaj, szegény! Már délelőtt ki kellett volna jönnie. De nem figyeltük. Már három napja semmire se figyelünk. Egymásra vagyunk csak kíváncsiak. Ezen a hétvégén három napig szinte ki sem mozdultunk sehova. Ilyen időben? Bár az időjárásnak ehhez most semmi köze. Semmihez semmi közünk. Figyelünk. Ahogy egy világ változik meg körülöttünk, s minden napsugárba öltözködik. Nehezen követjük. Öltözködésileg is. Takaró alatt. Egymás szemébe fürdetjük magunk. Most délután egykor jöttem rá, hogy már megint nem volt reggel. Vagy most lenne az? Nehezen követünk bármit is.

Mint ahogy én is kiskutyát. Bezzeg, hogy rossz irányban jöttem vele el. Mert vannak fátlan és bokortalan óbudai utcák, vagy legalábbis utcarészletek, és a hegy felé ott vannak közel a kiscelli kastély körüli fák. Kiskuty erre mondhatja, hogy ez most kapufa volt. És szuszog, dohog, mint egy kicsire nőtt, csenevész gőzmozdony. Először húz, vontat, pisil, aztán húz - csak megszokásból, meg hogy mert szeleburdi -, és húz, és szagol, és élvezi a szabad levegőt. Én meg a cigarettát.

Hangsúlyoznom kell, hogy életemben nem sétáltattam kutyát. Se kicsit, se mafla nagyot. Életemben nem töltöttem ennyi estét és éjszakát Óbudán. Életemben nem gondoltam ennyi apró változást, és ily hamar.

Vasárnap este haza indultam volna Dunaújváros felé, de elkéstem az utolsó dunaújvárosi buszt. Máskor, hasonló helyzetben mindig gyaloglás következett. Valahogy kijutni a város szélére (Székesfehérváron is), aztán próbálni egy stoppolást. Ez mára már menthetetlenül lehetetlen vállalkozás. Életemben először van hova visszamennem, ha nem jutnék haza. Van hol újra esti csókot kiérdemelnem, egészségtelenkednem a Kedves által ügyeskedett Valentin-napi csokis süticsodákkal. Van hol megnyugodnom és átforrósodnom. Van hol semmibe vennem mindent, s csak Rá gondolnom reggeltől napestig.

És van már közös nyelvünk is. Szerelmes gügyögős olykor, máskor meg minden elől egybefont. Szerelmi terminológiánk első szülötte a Cee. Titkos! Annyit tesz, s z e r e t l e k. Kérdésben, válaszban, kijelentésben és állításban egyaránt óhajtó. Egyszer árultam el. Úgyis elfelejted.