Olyan sokért tartoztunk, egymásnak. Az időt hajszoltuk, a hétköznapokat - s közben szép lassan már nem figyeltük a másikat. Mondják, a bajom, hogy nem eresztek senkit el. Senkit, aki közel került hozzám. Mert mindig későn eszmélek... Mellőlem továbbléptek, mégis itt maradtak…
2010.09.28. 23:43 Landor
Vaníliás éjkék
Szólj hozzá!
2010.09.28. 01:58 Landor
Reggelem voltál
Szavad az ajtó résén kúszott,hozzám ért, elragadott -Te voltál a reggel nekem,titok övezte hajnali kedvesemHangod a szívemig mosolyog De már nem remeg meg kezema neve hallatán -betemet a nyár,elragad a hajnal-árMagányos a nappal sugárzó színe,harmat-léptem rideg fénye-…
3 komment
2010.09.28. 01:23 Landor
A nagy utazás - Párizsból Nantes-bA
A vidék már elveszítette mezőgazdasági mivoltát: egyre több ipari rakodóvágány mellett suhantunk el. Aztán közeledtek Párizs külvárosai, a szegényes, lapostetős, ütött-kopott erkélyű, jellegzetesen dél-európai házaival, a viszonylag rendezetlen, koszosnak is mondható…
