El ne áruld senkinek, de tegnap hétfő volt: és boldog. Amolyan ölelgetős! Az Országos Ölelés Napja, Magyarországon, Dunaújvárosban, az Amfórám helyszínén.

Mert még az ölelést is tanulni kell olykor, ez jutott az eszembe a tegnap este kapcsán. Ezért lehettem talán félszeg, mert a magukra hagyott érző lelkek néha tesznek ilyent. Én olyan érzékeny fickó vagyok (vagy inkább szenzibilis a világ minden dolgára, sokszor túl sokra), és azt mondták, hogy határozatlanul ölelek. Ilyent vetettek a szememre mosolyogva. Hát akárkit nem ölelgetek csak úgy, ez most már biztos. Egyébként meg magamat lepem meg a leginkább gyakran, mikor a távolságtartó másomra ébredek reggelről reggelre. Pedig nem ilyen vagyok, és ezt bizton állíthatom. Mégcsak a téren hangzó jazzdalok sem tehettek róla, Lukács Linda mindent megpróbált a kézfagyasztó hidegben.
 
Mindig tanulok. Az ölelés (az az ezoterikus fajta) szimbólumokat rejt. Feltétlen szeretetet közvetít (no, ez amolyan szentszatyros-fazekas jelleget öltene, ha nem magyaráznám tovább), mert mint mindennek, az ölelésnapi-ölelésnek is protokollja van. Helye van a kéznek, leginkább a kéznek és testnek, mert ők konfrontálódnak az aktusban. Mindkét kézzel derekat fogni (ne adja az Ég, feneket, te jó Isten) egyértelműen erotikus kihívás (meg élvezet, de nem ide való), amellett pedig olyant jelképezek vele, hogy alám rendelem a partnerem. (Meg hogy nagyarc vagyok, és illogikusan büszke magamra... no még ilyet!). Ha a nyakába csimpaszkodom a másiknak, akkor meg épp az ellenkezője. Akkor alárendeltté válok. Jó, hát eddig az ostobaságok, meg a protokoll-leírás. A lényeg, hogy egy kéz derékra, egy meg hátközépre kerüljön, aztán hajrá! Mintha táncolni indulnánk. Nem tesszük. Most nem. Most közelebb lépünk, és érzést közvetítünk. És vidulunk. Végülis boldogság-hormon fejlődik ebből is (több, mint a csokiból - hogy ez a fránya kémia...).

Egy kitétel!! A fent leírt akcióban legalább egy nőnek lennie kell. A másik én vagyok. A pasik meg ölelgessenek másokat.

És egy hajnak illatát szeretném érezni már. Mert az is egy öleléssel jár... Ajándékba!