Nem küzdelem ez már, csak lélekvesztett,
vértelen vérontás,
hajnali barangolás, kimúlás,
képtelen képek hívogatása elejtett
tükrök jeges szilánkjaiban lépkedve.
Csak egy hangtalan zokogás
fuldokló világomban,
csak rég nem hallott szavak
szüntelen ismételgetése
a kiborulásig.

Nem menekülés ez már; tagadása
egy megragadt gondolatnak,
csak futás, csak egy verseny az árnyakkal,
üres mérkőzés a gyönyörű múlttal.
Árnyékfutás ez a végtelenbe,
ki nem számítható bolyongás,
csak egy kétségbeesett kiáltás:
szabad vagyok, de számomra
mégsem szabad a világ.
Gyűlölök így egyedül,
nem bírom a magányt!

Illustration: Still Land by Shimoda7