Hát éppen Zolkától nem vártam volna ezt! Titánok harcára villant tekintetem tegnap is, és ma reggel - közben aludtam huszonkilenc óra éberségre tizenkettőt, csont nélkül. Most mindenre kapható vagyok. Még vitetkozom is néha, de csak barátságból. Megbántani senkit nem akarok, vigasztalhatatlan maradnék, ha így lenne.

mormoló

 

(el kell hogy bújtass éjszaka
a gyász fölött kopik a fényem)

Hóba mártom arcom
- ebben az ürességben -
nehéz a tisztaság.
Húsom az összetört idő,
a csontok lélegzet-puhák.

(fújj ki magadból átok-erdő
dagassz öledbe jó-meder)

Ácsorgásaim között
elsüllyedt a föld.
Merről nőttök arcok?

anyám te öld
bennem a kiáltásokat

 

Barbi (Szécsényi Barbara)  engedélye nélkül közölve - kárhozatra várva - non-profit

Mert pont Budai Zolka (mint szememben költő-felleg) jegyezte meg: Barbara, ez tuti jó, csak kár, hogy fogalmam sincs miről van szó! :) Ennyit tudtam segíteni. (BZ)

Baráti szúrka volt, de Landort elfogta a harci-hév. S mostanában egyre többet kiakadok ilyeneken. Írtam oda ilyet, ni:

Visszatérve egy kéretlen pillanatra.
Könyörgöm, miért kell, miért kellene minden versbéli gondolatnak tárgyiasítható házasságot kötnie megfogható fogalmakkal? Az illúzió, az intuíció, a pillanatnyi impresszió szabaddá tesz, alkotót és befogadót egyaránt. Néha hagyjuk meg ezt a szabadságot, ha úgy gondoljátok! Én legalábbis így szeretem :-)

Ki nem mondva értelmezem a sorokat, s a mosoly jelzi (legyen bár komor a mű, elesettség és összezavarodottság elegyéből), hogy belül kapaszkodni tudott valami emlékbe a leírt gondolat, és megtalált a mondanivaló. Ne magyarázzunk semmi fölöslegeset a szóképek mögé - irodalom órán is ezt utáltam, mikor el kellett mondani, mire gondolt a szerző, brrr. Persze Barbi most sokban segített, hiszen egy kulcsszó immár tudott: zavarodottság. :-)

Ez lenne hát ördögi ars poeticám lényege - már ami az irodalom élvezetét érinti. Ugye, milyen sokat segíthet egy hangulatjel? Isten éltesse sírjában is, aki kitalálta. Hiszen írásban mivé lenne a szarkazmus? Egyébként máskor meg csendben vagyok. Új fizikájára leltem a hangtalannak. Figyeled, már megint suttogunk!

Mert elalvás előtt mindig csendes este van...