Úgy lettünk mi csendesek, és hallhatatlanok,
ahogy az őszi fénynek lába kél, s beandalog
tágra zárt ablaknyi szobánkba,
olykor még felcsillan. Ki látja?
Ki bánja, ha esti illatod néha visszafog?
Kábult álmokból látni csak parányi okot
léted lényegére fogni magam...
Imát suttogunk, csendes este van.
Rácalmás-Dunaújváros, 2010. október 3.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norr 2010.10.04. 12:31:08
Landor 2010.10.04. 19:37:39
Norr 2010.10.04. 19:55:02
Landor 2010.10.05. 09:21:40
Tizenkét órát aludtam, na hallod :-)
Norr 2010.10.05. 11:01:36
Mégis azt mondják, bepótolhatatlanok az éjszakázások...
u.i.Boldog KEDD-et:)