Eltűnt a folyó a híd alól,
Üresen tátong a meder, mint egy sötét árok,
Nincsen szél, mi vitorlám feszítse
Átok kering köröttem: örömtelen, szótlan, álnok

Szaladnék valahova, kifelé a világból
Kifelé, el innen, de lábam alól
Hiányzik az út, mely mutatná az irányt,
Riadva lépkedő vándornak ismeretlen tájon át

Eltűnik lassan, nincs a versben szó,
De biztató napfényben merengek
Van, hogy minden értelmetlen. De ugye tudod?
Nagyon szeretlek! Nagyon szeretlek!