Belépés csakis múzsáknak! Időket helyezek párhuzamba. Napló a múltból, s a jelenből - aztán majd a jövőből. Mert keresem a színeket. Árnyalatokat a hétköznapok, s nem egyszer az irodalom párhuzamában. S keresek valakit... Téged, hogy olvass... Talán majd látlak még.
Na ez így persze nem teljesen igaz. Villányi borszőlővel van teli a kertünk, nagyon finomak. De míg a csokoládé magányomat gyógyítja, s a lelkemet - a szőlővel egy valakit lepnék meg, szemenként ajkához nyújtva, ha majd engedi. De most még nem szeretem a szőlőt, annyira, amennyire lehetne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norr 2010.10.04. 12:25:05
Landor 2010.10.04. 19:21:37
Norr 2010.10.04. 19:58:04