Esténként Ildikót olvasom, most a novelláit, a mesék majd későbbre maradnak. Reggelre megtestesülnek a szavak, estére testelednek...Aztán beszélgetünk, és én a hangjába takarózom, s hagyom, hogy végre már símogasson, kényeztesse valami az érzékeimet. Tudom, tegnap…