Úgy üvölt a csend a tükörszobában!
Rúzs a polcon, hajnali fényre kel
Éjfél óta hallgatlak az ágyban,
Gondolatomra szendergésed felel
Illatnyi ruhák, könnyű leplek
Árnyékra árnyék - Most légy a párom!
Szendergő testek, fekszem veletek
Álmunkra vetkőztünk éjféli délibábon
Nesztelen pihenéstek
A sötétből űzzön képeket!
Aludj, kedves! Míg itt vagy,
Őrzöm majd én az éjedet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Norr 2010.09.26. 10:10:19
El nem hiszed, mennyire nyugodt bennem a szívverése...dominoval játszik odabent.
(Az ilyen képektől indul el a tejelválasztásom:)
Landor 2010.09.26. 11:36:51
Tudod, meséltem kettős értelmezésekről a verseim kapcsán. Mert soraimat olvashatná (ha tudná - lelkemben hiszem viszont, hogy érti) a baba is, és más élből szól, ha a mama értelmezi.
Ölelős gondolataim támadtak, megint.