Gavallér-csapda

Belépés csakis múzsáknak! Időket helyezek párhuzamba. Napló a múltból, s a jelenből - aztán majd a jövőből. Mert keresem a színeket. Árnyalatokat a hétköznapok, s nem egyszer az irodalom párhuzamában. S keresek valakit... Téged, hogy olvass... Talán majd látlak még.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Landor: Szia Norci, épp a Duna-korzón cseréltünk erről véleményt áhított első könyvem szerkesztőjével, Ber... (2011.05.29. 17:59) Csak kicsit bánom
  • Landor: Angel, nagyon kedves vagy, hogy olvasol. Szívesen várom kérdéseid a harmax@euromail.hu címre, aho... (2011.03.12. 08:25) Megígértem magamnak
  • Landor: Kedves Vali, levélben, telefonon vagy skype-on térjünk erre a kérdésre vissza. Küldtem egy üzenet... (2011.01.28. 15:46) Novum levél
  • Landor: Hi-hi :-) (2011.01.28. 07:45) Modern Mephisto-féle
  • Landor: Köcce - mint máskor is :-) Ölellek! (2011.01.28. 07:45) Nem aludtam

2011.01.30. 08:27 Landor

Napomiglan 010

Le merném fogadni, hogy időnként mindenkinek vannak olyan pillanatai, mikor valamit nagyon nagyon megkíván. Természetesen valami jó ételre gondolok, és ne szóljanak ezek a sorok várandós kismamákról vagy aszkéta múltamból. Azok az esetek majdhogynem a folyamatos kívánásról szólhattak, és most nem erre gondoltam. Meg nem is a valakiről a valami helyett, mert abból meg felnőtt-mese kerekedne. Éhes disznó... tudod...

Lehetne ez egy időjárás emlék is a jövőbe, ugyanis tegnap még az sem érdekelt, hogy reggel Budapest környékén csupán -12 fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála, meg hogy Hankook-jelmezben ruccanok át a dunaújvárosi piacra, az éjszakai munka után igenis megkívántam egy pár lángost. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, kívántam az illatát, a fokhagymát a redői közt, s az egymásba borított páros csemegében a laktató füstölt sajt ízes-nyúlós aromáit. Reggel hétkor, a téli hidegben másra járó értelem nem is születhetik.

És megtörténtté tettem a gondolatot. Ennyire rég esett jól a túlélésért folyó harc, a tíz percen belül elfagyó kezeimben oda-vissza adogatott, egyre langyosodó lángos-csomag. Még talán boldog is voltam a majdnem néptelen, szombati utcán hazafelé lépkedve, egy-két elfagyó, beszélgető járókelőnek álcázott testet kerülgetve. Percekkel a jóllakás és megfagyás között.

Ugye, mindig emlegetem, hogy nem vagyok húsos természetű? Húsételekkel lekenyerezhetetlen vagyok. Ám itt egy jó tipp, ha az érzékeimet símogatnád: lángost hozzál - vagy fenébe a lángossal. Már megint elfogyott a csokim itthonról...

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://gavaller-csapda.blog.hu/api/trackback/id/tr832624563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása