Idén először nem érdekel egy pillanatra az engem körülvevő világ, az összes álszentsége, a ridegsége, fakósága, minden hibája, s valamennyi bája, ami alszik ma éjjel - remélem, csak reggelig. (Bár az is lehet, pár perc múlva lehiggadok)

Idén először köt le a naplóm, mert úgy tűnik, ez lett a leghűségesebb társam. Mit figurázzam a tényeket? A héten kimondtam már egyszer - mert beszélgettünk erről Budapesten, bár közben 1993-as villányit kortyolgattunk, fantasztikus volt, s ez nem szabad enyhítse a tények élét -, elmaradtak végleg a barátok. Vagy én maradtam volna el? Ennyire nem múlhatnak már két személyen az események, mert részemről megtettem a karmozdulatokat. Aki szerettei mellett lehet - s tette ezt Karácsonykor is (nekem nem volt fenyőm, s nem volt senki sem mellettem, habár idén legalább nem éheztem, legfeljebb csak a szeretetet) -, tőle nem irigylem, mert biztos megérdemelte.

Amellett, hogy pezsgőt sem pukkantottam (tudtad, csak ilyenkor lehet, mert a hajdani sör-példához hasonlóan történelmi kegyeletet sértünk az év többi napján, ha csendes és kulturáltnak mondott felnyitás helyett pukkantjuk a pezsgőt? - mert sortűzre emlékeztet, mint most az éjféli utca... bár azt mondják, időközben a sörrel koccintás tilalma megszűnt, hát ennyit az Únió örömeként, de mellesleg ökör iszik magában...), ostoba számvetés lenne az, kitől kaptam önzetlen, s engem megelőző üdvözletet és jókívánságokat. Egy kezemen meg tudnám számolni. Paraszti szóval töketlenség és önsajnálat megemlíteni, mennyi választ kaptam a délelőtt elküldött - írd és mondd - 65 sms-emre. Tudom, van egy barátnőm (csak "barát" vagy közelebbi ismerős, ha így elfogadja), akitől tehetősége híján (tehát anyagi javatlansága okán - a legszívesebben egyébként két marokkal szórnék neki minden jót) nem is várhatom el, és vannak ketten, akik férjük vagy párjuk mellől titokban reagáltak vagy nem tették ezt. Na de a többiek? Ellenben kaptam üdvözletet Tirolból, annak nagyon örültem.

Utálom a netes körleveleket (bár az sms-eim is free web-messages kategóriába tartoztak, személyre szabottan), de idén először reagáltam a körlevelekre is. Ráértem. Ihletem csak mától lesz, így határoztam. Pedig ma is dolgozni akartam, egész este, de inkább rádiókabaré hallgatás lett belőle. Mint tavaly és tavaly előtt. Mondtam már? De legalább idén nem éheztem (mint például tavaly előtt Zalaegerszegen), csak egyszerűen nem ettem. Nem volt étvágyam.

Idén először döntöttem úgy - mert a Vénusz éve kezdődött, az én évem lesz, azt mondják -, hogy komolyabban veszem az irodalmi munkát. Idén először döntöttem úgy, hogy mostantól komolyan kikérem magamnak az amatőr titulust. (Két újabb, páratlanul egyedi novella ötletem vár megvalósításra: az egyik egy organikus vonatról fog szólni, a másik pedig egy furcsa hócsatáról, élesben - a vonatos címe is megvan már: "Huszonkilenc", majd elmondom, miért) A lencseleves eddig még elmaradt, de az idei évnek a gazdagságé, a sikereké (a felvállalt misztikus realista vonalnak sikerrel kell járnia, nincs más utam) és az érzelmi beteljesülésé kell lennie.

Idén először ölelem majd reggeltől a világot - de még kicsit várok -, és azért mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

สวัสดีปีใหม่จ้า

Bocsi, ez meg thai volt véletlenül :-)

...mind a 3 olvasómnak, akikről néha tudok, s akik nem a csendben maradtak táborát képviselik...